A 3. fejezetet és
vizsgálatának szenteljük.
A legnagyobb nem felírható szám,
meghatározása már
esetén is nagyon nehéz feladat.
A pontos értékek csak speciális feltételek mellett adhatók meg, ezek-re több példát is
mutatunk a 2. fejezetben. Talán éppen a nehézségek miatt a témakör
fejlődése során előtérbe kerültek a különféle becslések.
Tulajdonképpen ezen becslések kapcsán vezette be és kezdte vizsgálni 1971-ben
ERDŐS az extremális
-t.
Mivel fő eredményünk is ehhez a függvényhez kötődik, egy szakaszban teljes
áttekintést adnuk
a
-vel kapcsolatos eddigi kutatásokról.
Külön is kiemeljük DIXMIER 1990-es becslését [4]:
3.1.3. TÉTEL
DIXMIER a felső becslést még élesebb formában is megadta, ennek
számtalan következménye van, s szinte az összes korábban ismert eredményt
is maga után vonja.
3.2.5. TÉTEL
A függvényre vonatkozó pontos eredmények két nagyobb csoportra oszthatók.
A kisebb számok közül a régóta ismert
eset után
-ra LEWIN adott
pontos értéket az 1970-es évek elején. Az
és
eseteket
DIXMIER [4] tételeiből kaphatjuk meg, kivéve a
alakú
számokat
-nél. A nagyobb
-ek esetében csak akkor voltak
használható eredmények, ha a
értéke nem sokkal nagyobb, mint
.
A legáltalánosabb ezek közül ERDŐS és GRAHAM 1972-es
tétele [6]:
3.2.3. TÉTEL
Ha és
pozitív egészek,
akkor
Erre a tételre LEV is adott egy eltérő bizonyítást, amelyben elegendő
a
megkötés. Fő eredményünk ennek a tételnek az általánosítása,
pontos
értékének meghatározása két maradékosztályra mod
[16]:
3.3.1. TÉTEL
Legyenek a olyan természetes számok, hogy
Ha
vagy
, akkor
A tétel segíségével néhány további speciális esetben is
kiszámítható a . Pl.
3.4.2. KÖVETKEZMÉNY
Legyenek és
olyan pozitív egészek, hogy
,
Ha
, akkor